Férfi módra
A férfi fehérnemű
A fehérnemű, mint ruhadarab egyidős az emberiséggel. Természetesen akkor, a mai értelemben vett fehérnemű még nem létezett, hanem egy kezdetleges ágyékkötő szolgálta a szerepét. A prehisztorikus leletek alapján feltételezhető, hogy ez volt az első és legegyszerűbb emberi alsónemű, amely az akkor rendelkezésre álló állati bőrből készült. Az időszámításunk előtti második évezredben az egyiptomiak fehérneműiket vászonból készítették. Az ókori görögöknél a szó szoros értelemben nem létezett a fehérnemű fogalma. Az ókori görög férfiak csupán egy csavart gyapjúszövetet (tógát) viseltek, kortól és rangtól függően ezek kialakítása, hossza, akár színe is változó volt. Ez alatt nem viseltek semmilyen fehérneműként szolgáló ruhadarabot. Ide a kapcsolható az úgynevezett kilt, azaz skót szoknya, amelyet hagyományosan szintén alsónemű nélkül kell hordani. A rómaiak tógáik és tunikáik alatt viseltek egy a prehisztorikushoz mérten bonyolultabb szabású ágyékkötőt, ellentétben a görögökkel.
Az alsógatya a XIII. század terméke, azonban érdekesség, hogy a japán és kínai férfiak gyakorlatilag a második világháború idején is ágyékkötőt hordtak. A középkorban minden társadalmi rétegnek ruhadarabja volt az alsógatya, ezt ekkor még derékon kötötték meg, egy madzag segítségével. Később fokozatosan jelentek meg a hosszabb-rövidebb szárú alsóruhák, melyek felett sokszor nem viseltek semmit. Ezekkel egy időben születtek meg alsóneműk rögzített, illetve legombolható herevédőkkel együtt. A herevédőknek többnyire praktikus okai voltak, amelyek nem szorulnak részletezésre, azonban később - mai szóval élve - trendé váltak. VIII. Henrik, angol királynak köszönhető a kitömött herekötők divatja. A védőket keményítették, kitömték, sőt sokszor zsebbel is ellátták, egyre nagyobb és nagyobb hangsúlyt kapva. A XVI. század végére szűnt meg a herevédők által generált bizarr divat.
Ebben az időszakban jelent meg a férfiing, amelyet eredetileg fehérneműként viseltek. A XVIII. század, majd a viktoriánus korszak férfi alsóneműje két, kézzel varrott részből állt – gyapotból, lenvászonból és selyemből is készülhetett. Az alsónadrág általában térdig ért és elől gombolódott, fölötte pedig inget viseltek. A XVIII. században sok férfinek nem volt türelme az alsónadrágokhoz, így egyszerűen behajtották az inget a lábuk között. Ez a megoldás a XIX. század első évtizedeire azonban már elképzelhetetlen volt, legalábbis a jobb anyagi helyzetű férfiak esetében.
1876-ban Samuel T. Cooper forradalmi újítást vezetett be a férfi zoknik gyártásában, Cooper akkor dobta piacra első, jó minőségű férfizokni-kollekcióját Jockey néven. Ebből nőtte ki magát a Jockey fehérnemű-kollekció, amely később az egész világon elterjedt újításaival vált híressé. Az ipari forradalom újabb fordulópontot idézett elő az alsóneműk történetében, ugyanis ekkor kezdődött el a tömeggyártásuk. Ebben az időszakban férfiak, nők és gyerekek egyaránt nyaktól az uniós kosztümnek (Union Suit) nevezett, hosszú ujjú, bokáig érő kezeslábast viselték, melynek hagyományos színe a piros volt.
Érdekessége, hogy a fenéknél található egy legombolható rész, ennek nyilván funkcionális szerepe van. A magyar nyelvben használt jégeralsó elnevezése pedig dr. Jaeger nevéből származik, aki a XIX. században gyapotból készült alsóneműt árusított nőknek és férfiaknak is.
Ezek a kezeslábasok,majd csak az XX. század első felében mentek ki a divatból, utódaik a napjaink fehérneműi az úgynevezett boxeralsók és férfialsók. Legnagyobb újítást a gumírozott derék jelentette, amely az egyszerűbb és kényelmesebb viseletet biztosít. A boxer neve egyébként onnan ered, hogy eredetileg profi sportolók, főleg bokszolók hordták, de kiemelendő az is, hogy az alsónadrág elnevezés is a XX. század találmánya. Az 1930-as években született egy Jockey kollekció, amely megreformálta a fehérneműpiacot világszerte. Az alsónadrágok száraik között Y alakú toldást kaptak, ez az úgynevezett Y-front konstrukció, amely jelentősen kényelmesebbé tette a fehérnemű viselését. Később ismert lett a Long John, amely egy szűk, bokáig érő alsónadrág. Ezt először amerikai katonák hordták a második világháború idején, természetesen sötét színben, mivel a fehér ruhadarabok túl feltűnőek lettek volna szárítás közben.
A második világháború után kezdtek el előmosott alsóneműt árusítani – ennek lényege az volt, hogy többé nem kellett egy számmal nagyobbat vásárolni mindenből arra számítva, hogy a mosásban összemegy. A műszálat 1947 után vezették be, a fehérnemű designja pedig 1950 után vált egyre változatosabbá. Az alsónemű kezdte kinőni eredeti szerepét és a felsőruházathoz hasonlóan divatcikk lett, sőt a Lycra és Spandex bevezetésével egyúttal kényelmesebb viseletté vált.
Habár manapság a fehérnemű viseletek minden lehetséges anyag, szín, fazon variációkban elérhetők számunkra, nem szabad feledni az eredeti funkciót, aminek alapja a higiénia volt. Ez minden fehérneműre igaz, így a férfiakéra is. Nagyon fontos, hogy elsősorban a kényelem legyen szem előtt, a divattal szemben. Ne vegyünk a méretünknél kisebb, szűkebb fazonú darabokat, mert a szorító és kényelmetlen alsóneműktől nem csak a közérzete lesz rosszabb minden férfinak, de súlyos egészségügyi következményekkel is járhat. Szintén lényeges az anyagösszetétel, amely fel kell legyen tüntetve minden ruhadarabon. Mindenki vásároljon természetes alapanyagú, lehetőleg pamut alsóneműket. Ez nem csak azért fontos, mert például nyaranta, a kánikulában a pamut alsók valóban elnyelik a nedvességet, így higiénikusabb viseletet biztosítanak műszálas társaikkal ellentétben.
Legyünk körültekintőek, és vásároljunk úgy, hogy közben odafigyelünk az egészségünkre!
Ide kattintva, minden olvasó megteheti ezt:
www.hdishop.hu
Simon Ferenc István
Szegedi Divatiskola